Fagyos napok Hévizen

Miután megtudtuk, hogy áprilisban ikreink lesznek és ezt meg is emésztettük, karácsonyra élményt ajándékoztunk egymásnak. Előre gondolva, hogy egy darabig nem fogunk kettesben egykönnyen elutazni vagy túrázni, kerestünk egy kuponos hétvégi akciót, ahol kirándulni is lehet. Hévizet választottuk, egy négycsillagos szállodát félpanzióval január közepére.
Mivel itthon már megkezdődött addigra a kisszoba és előszoba felújítás, így jó volt kiszabadulni a kosz és kupihalomból. Az elindulás ugyan kalandos volt mivel akkor szakadt le 15 cm hó a Mecsekre így egy kicsit tovább tartott az utunk (és még a szervizt is megjártuk a kocsival).
Megálltunk a Balaton déli partján egy pihenőre megcsodálni a befagyott tavat is.

A szállás maga okés volt, de a konyha jóindulattal is menzai volt, a rossz fajtából. A svédasztalos salátabár csalamádét és gyöngyhagymát tartalmazott...a gulyásleves gyanúsan savanykás volt. A szénhidrát diétámba pedig sehogy sem illett bele a rántott hús, párizsi szelet, krumpli. A melegital kupon felhasználást illetően sem tudtak dűlőre jutni: a capuccino beletartozik, de az espresso-ra és többi kávéra nem vonatkozik...? Most nem fogok 200 Ft-on vitatkozni de a zökkenőmentesség jobban esik a vendégnek. Szóval nem ajánlanám a helyet másnak. (Ha valakit érdekel megírom a nevét, de nem szeretném ide leírni.)
A teljes napunkon elmentünk egy 10 km-es túrára Cserszegtomajig. A kilátó zárva volt, így azt bebuktuk, a derekam pedig már nagyon sajgott, inkább visszafordultunk. Így nem volt olyan látványos az út, főleg, hogy sokszor az út mellett (értsd autóktól félméterre) volt a kijelölt turistaút is. Mozgásnak a szabad levegőn jó volt. Elmentünk ebédelni egy közeli étterembe, hangulatos kis hely volt, finom olasz konyhával.
Olvasásra nem nagyon volt időnk, helyette két estén keresztül Lego-ztunk. :D A Szellemirtók főhadiszállását kapta kölcsön Bálint és azt gyűrtük, hogy összeépítsük. Hajnali egykor muszájból mentünk lefeküdni aludni, hogy másnap (aznap) is bírjuk folytatni. Ekkora volumenű készletet még nem raktunk soha, nagyon jó élmény volt.

Hazaérve még egy jó hétbe telt mire minden a helyére került, de most már rend és tisztaság van, a gyerekszoba pedig szépen alakul. :)

Hazafelé

Már itthon...elkészült

Csehországban jártunk

Elérkezett a régóta várt túrázós nyaralásunk. Idén egy hónappal korábban, az előző évekhez képest.
Július 23.-án, szombaton indultunk hajnalban, de már az előtte való 2 napot is kivettük magunknak készülődni, kicsit pihenni.
Az első szállásunk egy pici cseh faluban, Janovban volt. A szobával nem is volt gond, de a kaja nekem kicsit menzás volt, ismeretlen összetételű szaftos húsokkal illetve kiszámlázott csapvízzel(!).
Megérkezésünk után, a vacsoráig annyi időnk volt, hogy felsétáljunk a kilátóhoz, ami egy imbolygó fémszerkezet volt. Nem szokott tériszonyom lenni, de itt nem tudtam őszintén mosolyogni a kamerába, valamiféle rettegő vicsort sikerült magamra erőszakolni. Következő nap pedig megkezdődtek a túrák, első két napunk a Cseh Svájc területén.
1. Nap: Jetřichovice-Mezní Louka
Újdonság volt számunkra az erdőben a homokos talaj és a hatalmas homokkövek, amik kiemelkedtek a fák között. Számos kilátóba felküzdöttük magunkat a szép látványért.

2. Nap: Tri Pramey-től Hŕensko-ig
Közösen indultunk a hűvös erdőben szerpentineken felfelé a híres kőkapuig. Nagyon fürgén 9:20-ra felértünk, de csak 10-kor nyitottak a turisták előtt, így maradt 40 percnyi gondolkodási időnk, hogy a mesterségesen beindított vízesés vajon csatorna- avagy mosogatólé, mert büdös volt, az biztos. Innen tovább indulva hatalmas kőfalak mellett vitt az út. Majd elérkeztünk az első csónakázási pontig. Rövid volt, a német kalauzolásból nem sokat értettünk, de azért tudtuk mire kell rácsodálkozni. Innen 1,5 km múlva újra csónakba ültünk és beértünk Hŕensko-ba. Elsétáltunk a bazár mellett hátha a kerti törpék és kőszörnyek mellett találunk valami kevésbé giccseset de nem jártunk szerencsével. Nem vártuk be a csapat többi részét, így inkább hazasétáltunk az erdőn át és még így is hamarabb értünk vissza.

Alattunk Hrensko

3. Nap: Königstein vára, Ratheni látványosságok
Átugrottunk Németországba, először Königstein várát bejárni. Nem igazán vagyunk oda a várakért, inkább az erdők vagy a hegyek környezetében érezzük jól magunkat. El lehetett viszont látni az úticélunkig, a ratheni Bástya-sziklákig. Itt a parkolótól át kellett kompoznunk ebbe a pici, de kellemes hangulatú falucskába, ahonnan megkezdtük a felfelé kaptatót. Visszafelé egy vízesés és egy lélegzetelállító szurdokvölgy is keresztezte utunkat.

4. Nap: Városnézés Prágában és Jičinben
Szerdán reggeli után, útnak indultunk és mielőtt az új szállásra mentünk volna, tettünk egy kitérőt Prágában. A Vencel téren egy bohém, multikulturális kavalkád fogadott bennünket. Egymástól alig pár méterre különböző csoportok megannyi nyelven és stílusban zenéltek, énekeltek vagy táncoltak is. A Károly-hídon inkább már fojtogató volt a turista tömeg, gyorsan ki is szabadultunk onnan. A kis hangulatos utcákban azonban találtunk egy finom kézműves fagyizót, valamint egy cuki néni vezette pici boltot, ahol klassz hűtőmágneseket és kisvakondos bögrét szereztünk be.
Elég volt itt azonban 3 óra, mentünk tovább a szállásra ami már egy hotel volt a Cseh Paradicsom túraútvonala mellett, klassz konyhával. Délután elugrottunk még Jičinbe, megnéztük a Rumcájsz múzeumot, onnan kijőve pedig jól elkapott minket egy zuhé és bőrig áztunk mire a buszhoz értünk.

Bazárbolt

Rumcájsz múzeum

Jicin főtere

5. Nap: Prachovsky Skaly
Reggel nem is kellett utaznunk, csak kiléptünk a hotelből és máris a túraúton voltunk. Végigjártuk a labirintusos utakat, de akárhogy csűrtük-csavartuk, 12 km-nél nem lett több ez a nap. Délután így több idő jutott olvasni, lustálkodni.

6. Nap: Hruba Skala és Trosky vára
Utolsó napunkon előkerültek az esőkabátok is, nehogy feleslegesen cipeljük már őket! Rövid szakaszokban de akkor nagyon hevesen elkapott minket, így az arborétumból nem sokat láttunk. Volt azonban így is látnivaló. Megálltunk még Trosky váránál is. Mi egy 2.5 km-es kaptatón jutottunk fel és mivel éhes voltam, már elegem volt. Azonban -mint mindig- most is beismertem, hogy megérte. Baba és Panna vártak minket fenn, tágas kilátással, no meg kolbásszal lent az udvaron.
Összességében nagyon jól érzetük magunkat és sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak az egy hét alatt. Viszonyítva a lengyel vagy szlovák túránkhoz, itt talán kevésbé volt változatos  a látványvilág de nem panaszképp említettem. :)

Panna